ráébredtem arra, hogy mostanában nem bírom kifejezni magam. hogy miért? fogalmam sincs. pedig azt hiszem ez a nyár nekem most jól telik, és sok embert megismertem és sok emberrel találkoztam és sok mindent csináltam, és persze én is megváltoztam. ami persze jó, mert azt hiszem jó irányba változtam, aminek örülök. és az utóbbi pár napban rájöttem arra, hogy egyre boldogabb leszek, és ennek nem csak A fiú az oka, hanem az, hogy vannak barátaim, amire az embernek szüksége van. barátok nélkül nem lehet élni. én tudom. én, aki évekig barátok nélkül élt, mert annyira kiszámíthatatlan volt és elutasító. jobb lenne elfelejteni azokat a hónapokat/éveket. szörnyű volt.
viszont annyira nagyon nem értem néha az embereket. egyik pillanatban talán ő az kivel a legjobban el tudok beszélgetni, talán ő az egyik aki mindenre tud mondani valamit, no és a másik pillanatban már arra ébredek, hogy leblokkolok ha ír és nem tudok válaszolni, és úgy tűnik mintha elutasító lennék, pedig ez nem így van, csak annyira nagyon megváltoztatott az amit tett, hogy nem bírok mit kezdeni magammal.
az iskola is mindjárt itt van, és ma bevásároltunk, a lényeget csak természetesen, de vettünk szép füzeteket. sosem értettem... év elején még hogy szereti mindenki a füzeteit, hogy milyen szép és tiszta, két hét elteltével pedig már csak dobálja és rátapos és szidja, hogy már megint ebből kell tanulni. persze ezzel én is így vagyok. hogy máshogy lennék.
ebben a bejegyzésben próbálom kifejezni magam érthetően, mert azt érzem, hogy napok/hetek óta, csak tételmondatokat írok, amiket ki kéne fejteni, mert különben érthetetlen, de nem tudom. nem lehet őket kifejetni. ezeket csak én érthetem azt hiszem. szerintem néha jobb is.
amúgy megvan a sziget jegyem !!!!