1943. április 2, péntek
Drága Kittym!
Jaj, már megint bővült valamivel a bűnlajstromom.Tegnap este az ágyban feküdtem. Vártam, hogy apa imádkozzék velem s jóéjszakát kívánjon. Helyette anya lépett a szobába, ágyamra ült s nagy szerényen megkérdezte: - Anne, apus nem jön, nem imádkoznál velem?
- Nem, mami - válaszoltam.Anya erre felkelt, előbb megállt az ágy mellett, aztán lassan elindult az ajtó felé. Hirtelen megfordult s eltorzult arccal ennyit mondott: - Nem haragszom. A szeretetet nem lehet erőszakolni. - Néhány könnycsepp gördült végig az arcán, amikor kiment a szobából.Nyugodtan fekve maradtam, de rögtön éreztem, milyen csúf dolgot követtem el, amikor így eltaszítottam őt magamtól, de tudtam, hogy nem cselekedhettem másként. Képtelen vagyok tettetni és kedvem ellenére vele imádkozni. Egyszerűen nem megy. Sajnálom anyát. Igen. Nagyon sajnálom, mert életemben először vettem észre, hogy fagyos viselkedésem milyen hatással van rá. Láttam szomorú arcát, amikor a szeretetről beszélt, amit erőltetni nem lehet. Kegyetlenség megmondani az igazat, s az igazság mégis az, hogy ő taszított el magától, ő fojtotta el bennem a szeretetet tapintatlan megjegyzéseivel és nyers tréfálkozásával olyan dolgok felett, amelyekben nem ismerek tréfát. Ahogyan én is mindig összecsuklom, ha ridegen beszél velem, úgy szorult össze anya szíve, mikor látta, hogy tényleg megszűnt közöttünk a szeretet.Fél éjszakán át zokogott s alig aludt valamit. Apa rám se néz, s ha néha találkozik a tekintetünk, ezt olvasom ki a szeméből: "Miért vagy olyan hóbortos, hogy merted így elszomorítani az anyádat?"Azt várják, hogy bocsánatot kérjek, de ez egyszer képtelen vagyok rá, hiszen csak az igazat mondtam s azt anyának előbb vagy utóbb úgyis meg kellett tudnia. Érzéketlennek látszom és az is vagyok anya könnyeivel és apa tekintetével szemben, de ők mind a ketten először érzik azt, amit én állandóan érzek. Csak sajnálni tudom anyát, neki kell megváltoznia. Én pedig hallgatok, fagyosan viselkedem s továbbra se riadok vissza az igazságtól, mert minél később derül ki, annál rosszabb arra nézve, akit illet.
Anned